Még mindig meg tudok lepődni, hogy vannak edzők, akik nem tudnak elégszer megbukni ahhoz, hogy végleg elfelejtsék őket. Az egyik ilyen Aczél Zoltán, aki ha 30 meccsből 30-at vesztene el az idényben aktuális csapatával, akkor is lenne olyan klub, amelyik a következő idényben tárt karokkal várnák. Az elmúlt három évben mindössze három élvonalbeli csapatot ejtett ki az NB1-ből, így nincs min meglepődni, hogy mindig van számára kispad. Nézzük, mivel érdemelhette ki azt, hogy míg más sikeres edzők, mint pl. a nemrég  két bajnoki címet szerző Supka Attila, kispad nélkül tengődnek, ő az egyik csapat kispadjáról a másikra repked.

 Vajon annyira zseniális futballista volt, hogy úgy gondolják, egy idő után edzősködni is megtanul? Játszott Újpesten, Pécsett, a Vasasban, de Dél-Koreában és Svájcban is megfordult. Pályafutása alatt sikerült kétszer a magyar válogatottban is pályára lépnie, ha azt nézzük, hogy Vanczák Vilmos már most több mint 50-szeres válogatott, képzeljük el, milyen játékos lehetett Aczél.

Persze sok sztáredző nem volt nagy játékos, de akkor nézzük az edzői pályán mit tett le az asztalra, amitől ennyire népszerű lett a klubtulajdonosok körében. Dabason kezdett dolgozni játékos-edzőként, onnan elment Újpestre, ahol utánpótláscsapatoknál dolgozott. Zajos sikerekről ezen a két helyen nem hallottunk, persze az igazi bizonyítási lehetőséget nem kapta meg, legyünk vele türelmesek. 2006-ban végre eljött a kiugrási lehetőség Aczél számára, hiszen megkapta a REAC kispadját. Óriási sikerként könyvelték el aztán, hogy egyetlen ponttal sikerült megelőzniük a már kieső helyen végző Pécset és így az utolsó bentmaradó helyet megkaparintották az NB 1-ben. Ezt Aczélnak többek között olyan válogatott játékosokkal sikerült elérnie, mint Polonkai Attila, Tóth Norbert, vagy Bárányos Zsolt.

A következő idényben még ennyit sem tudott elérni a REAC, és Aczélt 2008 tavaszán kirúgták a kieső helyen álló csapattól, amelyik búcsúzott is az élvonaltól az idény végén. Tehát a REAC volt az első, amit kiejtett az élvonalból.

Majd derogált neki Újpesten, hogy csak McStay segítője lehet, eddigi érdemei (???) elismeréseként a válogatott másodedzője lehetett. 2009 telén a Siófok csapata is benne látta a megmentőt, természetesen kiestek hat ponttal lemaradva a bennmaradó helyektől. Megvolt tehát a második kiejtett csapat.

De Aczél mindenáron Guiness-rekordot akart dönteni, és méltó társat talált magának a DVTK vezetői személyében, akik úgy gondolták, csak nem ejt ki három csapatot három év alatt az NB 1-ből. De neki ez is sikerült! Az őszi idényben 12 pontot szerzett a csapattal és ezzel sikerült a Diósgyőr egész idényét fél év alatt tönkretenni. Aczél természetesen, mint aki jól végezte dolgát, télen már távozott, de az általa felhalmozott lemaradást nem sikerült már a csapatnak behoznia, így idény végén nem is lehetett más a végeredmény, mint megint kiesés. Három a magyar igazság, a DVTK-t ejtette ki harmadik csapatként az élvonalból.  Ha azt gondolnánk, hogy ezek után főhősünk elbujdokolt, vagy felhagyott az edzői szakmával téved. Sőt, újra akadt egy olyan csapat, a Haladás, amelyik mindez után is kiváló szakembernek gondolja és újra megkínálta egy élvonalbeli kispaddal. Persze ezzel a Szombathellyel, amelyik ugyanezzel a kerettel két éve dobogón, idén pedig a nyolcadik helyen végzett, nagy művészet lenne kiesni. De, ha Aczél folytatni akarja a sorozatát..